Vezető: Czigány Tibor
Polimer nanokompozit szerkezeti anyagok esetĂ©ben a nanoadalĂ©kok bevitele rĂ©vĂ©n nemcsak a mechanikai jellemzĹ‘k (pl. rugalmassági jellemzĹ‘k, rĂ©tegközi szilárdság) javĂthatĂłk, hanem azok pl. mechanikai mennyisĂ©gek Ă©rzĂ©kelĂ©sĂ©re alkalmas szenzorkĂ©nt is alkalmazhatĂłk, vagy a termikusan kiváltott alakemlĂ©kezĂ©s villamosan elĹ‘idĂ©zettĂ© tehetĹ‘. Ezt a tulajdonságot, amely immár „funkcionális” jellegű, pl. hĹ‘ hatására indukált öngyĂłgyulĂł rendszerekben is kiaknázhatjuk. Ezekhez termĂ©szetesen elengedhetetlen az alkalmazott nanorĂ©szecskĂ©k fejlesztĂ©se, Ăşj technolĂłgiák bevezetĂ©se (pl.: elektrosztatikus szálkĂ©pzĂ©s). Egyre több jel utal arra, hogy hagyományos mikro Ă©s az Ăşj nanoerĹ‘sĂtĂ©sű, azaz hibrid-erĹ‘sĂtĂ©sű rendszerekĂ© a jövĹ‘. A nanoadalĂ©kok „hagyományos” Ăşton törtĂ©nĹ‘ eloszlatása továbbra is fontos feladat (pl. önerĹ‘sĂtĂ©ses rendszerek), akárcsak a nano-szintű felĂĽleti Ă©rdessĂ©g hatásának vizsgálata.